A 2010-es választási kampány egyik legizgalmasabb kérdése az volt, hogy vajon a két esélyes kis párt közül melyiknek sikerül átlépnie az 5 százalékos küszöböt. Az elemzők a kampány kezdetén az MDF-nek erre jóval nagyobb esélyt adtak, de azóta nagyot fordult a világ. Szinte nincs olyan elemző, aki szerint az MDF bejut a Parlamentbe, míg az LMP esélyei kifejezetten kedvezőek.

Az alábbiakban összefoglaltuk a 12 legfontosabb okot amiért az LMP lényegesen több szavazatot kap április 11-én, mint az MDF:

Az LMP-nek sikerült megszólítani a politikából kiábrándultakat az MDF-nek nem.

Az MDF sokáig úgy pozícionálta magát a nyilvánosságban, mint az a harmadik erő, amely egyformán kritizálja a két rossz nagy pártot. Ők voltak azok, akik arról beszéltek, hogy milyen változásokra lenne szükség a közéletben, hogy normalizálódjon a helyzet az országban. Ezt elsütötték 2004-ben, 2006-ban, sőt tavaly is. Az üzenet szépen lassan unalmassá vált. Főleg, hogy megjelent az LMP, amely már nevében is erre az üzenetre épít. Az LMP frissebben, új arcokkal, a fiatalokra építve lényegesen hitelesebben volt képes képviselnie ezt az üzenetet, mint olyan politikusok, akik 20 éve a közéletben tevékenykednek, és kormányzó erőként 8 évig hatalmon is voltak.

Az LMP-nek nem voltak belső botrányai, az MDF-nek sok volt

Az LMP-t is sok belső vita feszítette hosszú időn keresztül, ám a kampány kezdetétől a párt összezárt, a konfliktusok házon belül maradtak. Az MDF háza táján azonban botrány botrányt követett, szinte minden hétre jutott egy konfliktus vagy kilépés. Az emberek pedig nem szeretik a veszekedő pártokat.

Az LMP-nek nem támadták a szövetségi politikáját, az MDF-nek igen.

Az LMP-től nem kérdezték meg sokszor, hogy ha bejut a Parlamentbe kivel képzel el együttműködést, így presszió nélkül, szabadon tetszeleghettek a független, új erő szerepkörében. Ezzel szemben az MDF azzal, hogy belement az SZDSZ maradványaival való közösködésbe a média és a közvélemény céltáblájává vált. A nyilvánosságban nem volt tudatosan felépítve az összeborulás. Nem a közös értékeket emelték ki, nem azt hangsúlyozták, hogy az összefogás a választokért van. Ehelyett arról szóltak a hírek, hogy ki hányadik helyet akarja a listán, az egész egyfajta politikai túlélőshowjá-vá vált a lejárt szavatosságú politikusoknak, Retkes Attilától Bánk Attiláig.

Az LMP-t jobban szerette a média, mint az MDF-t.

 Az MDF az elmúlt években megszokhatta, hogy a balliberális sajtó kesztyűs kézzel bánik vele, sőt kifejezetten támogatja. Az elmúlt hónapokban ez megváltozott, főleg a szocialistákhoz közel álló média változtatott. A Bokros féle MDF-nek ugyanis csak balról volt elszívó ereje, a legtöbb idevándorló szavazat a szocialistákat gyengítette. A Fidesz közeli média az önállósodás első pillanatától támadja az MDF-t, ebben nem hozott változást a kampány. Az LMP-nek kedvezőbb volt a helyzete. A jobboldai média inkább elhallgatta de a legritkább esetben támadta, míg a baloldal közeli médiában is több volt a pozitív hang, mint az ellenséges.

 

Az LMP az érzelmekre is hatott üzeneteivel, az MDF csak az értelemre próbált

Az MDF miniszterelnök-jelöltje Bokros Lajos túlságosan a gazdasági elképzeléseire hegyezte ki üzeneteit. Mondanivalója az emberek eszére és nem az érzelmeire akart hatni. Dávid Ibolya a korábbi kampányokhoz képest háttérbe húzódott, így az általa képviselt érzelmeket is megmozgatni képes politikai stílus szinte teljesen hiányzott a párt kampánykommunikációjából. Az LMP-nek már a neve is az érzelmekre hat. Miközben a párt komolyan vette a szakpolitikai üzeneteket, kampányanyagainak képi világával, akcióival az emberek érzelmeit is megmozgatta.

Az LMP több és izgalmasabb szakpolitikai üzenetet tudott megfogalmazni

 

Az LMP kommunikációjában jól láthatóan meghatározottak voltak a legfontosabb üzenetek. A korrupciómentes közélet, a zöld gondolat, a szociális érzékenység, a családanyai szerep és a karrier összeegyeztethetősége, illetve egy új vidékpolitika a párt kampányagaiban is megjelenik. Ezzel szemben az MDF-nél nem voltak ilyen prioritások. Bokros a gazdaság és az államháztartás reformjáról beszélt, anélkül, hogy konkrétan célcsoportok számára is vonzó alügyeket határozott volna meg.

A baloldali, szociálisan érzékeny zöldpárt szimpatikusabb az embereknek, mint egy neokonzervatív erő

A neokonzervatív gazdaságpolitika szükségessége nem szeretem érzést kelt a választók többségében, főleg úgy, hogy Bokrosnak nem sikerült kihangsúlyoznia: az általa szorgalmazott reformoknak lesznek nyertesei, ezek pedig a középosztály, az adófizetők. Ezzel szemben az LMP ígéretei jóval szimpatikusabbak, ha úgy tetszik populistábbak voltak. Igazán nem bántottak senkit, sőt mindenkinek ígértek valamit.

Az LMP nem bakizott a kampányban, az MDF többször is.

Az LMP-nek nem voltak komoly bakijai a kampányban. Az MDF az idétlen jelölt videókkal napokig a nevetség tárgya volt a médiában, emellett az is komoly gúnyolódás tárgyát képezte, hogy a párt nem ismerte a választási törvényt, hiszen a közös MDF-SZDSZ jelöltek nem számítottak bele a budapesti listába, így azt majdnem el is bukta  a párt.

Az LMP használta az Internetet az MDF nem

Az LMP tisztában van a modern kampányeszközök hatékonyságával, kiválóan használja az internet nyújtotta lehetőséget, ezen belül kiemelten kezeli a közösségi médiát. Az MDF-nek is voltak próbálkozásai, ám ezek csak amolyan műkedvelő lépések voltak igazi átgondoltság nélkül. Elég csak az MDF honlapjára célozni, amely új és korszerű változata csak februárban váltotta fel a korábbi vállalhatatlan, elavult, öreges verziót.

Az LMP kreatívjai jobban sikerültek, mint az MDF-é.

A szenzációs televíziós MDF reklámot leszámítva az MDF kreatív anyagai jóval gyengébbek, unalmasabbak, üresebbek voltak, mint az LMP-é. Az LMP „Lehet más” koncepciója a smiley-val, az eredeti, érzelmekre ható, célcsoport központú fotókkal messze hatékonyabb volt, mint az MDF „Mindenki hozzáad valamit Magyarországhoz” szlogenje.

Az LMP meg tudta mozgatni a szimpatizánsait, az MDF nem.

Az LMP-nek mint alulról szerveződő mozgalomnak valóban lelkes és aktív szimpatizánsi tábora van, akiket könnyű volt mozgósítani. Az MDF vezetősége sokszor a párttagság ellenében vitt véghez stratégiai irányváltásokat, amelynek a következménye a kampányba bevethető aktivisták számának minimalizálódásához vezetett. Az LMP bátran be mert vállalni egy kampányzárót, ahol valós tömeg szórakozott együtt. Ehhez képest az MDF meg sem próbálkozott ezzel, hiszen nincs tömegbázisa, az egész kampány alatt 20-30 fős beszélgetéseket tudott csak szervezni.

Az MDF túl nagy szerepet szánt a miniszterelnök-jelöltek közti vitának

Az MDF úgy gondolta, hogy Bokros Lajos számos esetben (kiemelten a miniszterelnök-jelölti vitában) csillogtathatja majd vitakészségét, különös tekintettel a gazdasági kérdésekben való jártasságát. Orbán Viktor passzivitása azonban keresztülhúzta számításaikat, így Bokros hoppon maradt. Az LMP-t ez nem érintette negatívan, hiszen (korábban ebben a blogban mi bíráltuk emiatt a pártot) ők nem emeltek ki egy arcot sem a kampányban, sőt miniszterelnök-jelöltjük sem volt.

 

Címkék: mdf lmp

Share/Bookmark

A bejegyzés trackback címe:

https://kampanyvan.blog.hu/api/trackback/id/tr731908000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.