Az MDF kampányának középpontjában Bokros Lajos programja áll, amellyel akkor dobhatnak nagyot, ha miniszterelnök-jelöltjük ezt minél többször, és minél nagyobb közönség előtt mondhatja el. A legalkalmasabb helyzet viták sorozata lenne, de erre az outsider Ungár Klárán kívül senki sem hajlandó. Ez komoly probléma Bokrosnak, aki így nem tudja hatékonyan közvetíteni az üzenetét, nincsenek fórumok, ahol bebizonyíthatná, hogy az ő gazdasági szakértelmére szükség van. A vitákból történő kifarolások ráadásul azt a képet erősítik, hogy az MDf nem partner, nem komolyan vehető erő. Minek velük vitatkozni, hiszen lehet, hogy még a kopogtatócédulákat sem sikerül összegyűjteniük.
Nem csoda, hogy Dávid Ibolya Sólyom Lászlóhoz fordul annak érdekében, hogy a köztársasági elnök kezdeményezze a miniszterelnök-jelölti vitát. Ez a lépés azonban szintén nem egy erős, magabiztos erő lépése, hanem inkább olyan, mint amikor a kisiskolás árulkodik a napközis tanárnőnek, hogy a többiek kiközösítik.
Az MDF megalapozottan nagy reményekkel vágott neki a kampánynak, de az elmúlt 2 hónap nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Listaállítás körüli huzavona, belharcok, üzenet deficit, Bokros súlytalansága, kopogtatócédula blamázs kiszivárgása, a napokban az utcára került plakátok gyenge színvonala nem azt vetítik előre, hogy a pártvezetők által remélt 8-10 százalék összejöhet. Úgy gondoljuk, az előzmények ismeretében már az 5 százalék is bravúr lenne, pedig most igazán nagy esély lett volna a megerősödésre.
