Aki szeretne meggyőzni bennünket valamiről, annak egyik legfontosabb feladata, hogy elhitesse: azok, akik hozzánk (a célcsoportjához) hasonlítanak, azt gondolják, amit ő. Különösen fontos a hitelesség hangsúlyozása annak, aki ezen a területen szenved hiányt: Hillary Clinton stábja például a demokraták elnökjelölő kampányában létrehozta a "The Hillary I know" oldalt (ma már csak archív elérhető), amelynek az volt a célja, hogy a távoli és “elit” jelöltképet finomítsa. Barátok, korábbi munkatársak, osztálytársak, “hétköznapi” és nem hétköznapi emberek nyilatkoztak Hillary-ról, az "emberről".
Hasonló, grassroots technikákat alkalmaz kampányában az MDF: miniszterelnök-jelöltjének programokat az “egyetemisták” alakította Bokros Lajos Baráti Kör szervez, valamint a Fórum megújult honlapján testimony-gyűjteményt láthatunk - képviselő-jelöltektől, a Baráti Kör tagjaitól - köztük vannak a plakátarcok is.
Az MDF részéről azért okos fogás ezekkel a módszerekkel kampányolni, mert a párt belső megosztottsága az utóbbi időben elnyomta a kampányüzeneteket és így szükségük van a hitelesség hangsúlyozására. A spontaneitás látszatát keltve akarják megerősíteni: konzervatívnak lenni menő dolog és sok fiatal önszántából, színes sálat dobva a nyakába áll be Bokros Lajos mögé.
A gondosan kigondolt tervek fő próbája azonban a megvalósítás: ki tudja miért - pénz, idő vagy megfelelő háttér hiányában - az új (és a réginél lényegesen áttekinthetőbb) honlapra felkerült videók éppen itt buknak el. Amatőrnek nem elég amatőrök, profinak meg messze nem profik - a legtöbben érezhetően egy rosszul bemagolt szöveget mondanak. A nyolcvan főből ha öt olyan van, aki meggyőz: ő tényleg konzervatív – Pusztai Erzsébet spotja külön is említést érdemel a kivételek között. A többség esetlensége azonban az interneten vírusként terjed, nemcsak kioltva, de egyenesen visszájára fordítva az eredeti elképzeléseket - amíg a Bokros évértékelőt 120-an látták a Youtube-on, addig a vírusvideó számlálója már 90.000-nél jár.
Kellett volna egy jó rendező, és bátran kellett volna vágni is. Vagy ha már kiderült, hogy a jelöltek többsége alkalmatlan erre a feladatra, érdemes lett volna lefújni a dolgot és elismerni, hogy ami a brit konzervatívoknál működik (rövid, meggyőző, érthető és hiteles üzenetekkel), az nálunk nem feltétlenül. Nyolcvan darab fél-egyperces testimony elkészítése iszonyatos munka. Talán nem kellett volna ennyi videót készíteni, vagy legalábbis a vállalhatatlan anyagokat semmiképp nem szabadott volna nyilvánosságra hozni. Viszont ha most véletlenszerűen megnéz a választó egy nyökögő alpolgármestert, akinek hobbija a horgászat és a gyermeknevelés, máris államfüggő lesz.
