Azok a fránya elveszett szavazatok. Minden, a parlamenti bejutásért küzdő kis pártnak ez a keresztje. A szavazók ugyanis nem szeretnék, ha szavazatuk nem érne semmit, és hiába zarándokolnának a fülkékhez.
A kampány kezdetekor úgy tűnt, most kevésbé lesz hangsúlyos üzenet az elveszett szavazatok ügye. Adott volt ugyanis egy erőteljes, biztos Fidesz győzelem, amelynek mértéke annyira nem izgatta az MSZP-ben és az SZDSZ-ben csalódott vagy középpárti szavazókat, akik az LMP-re vagy az MDF-re kívántak voksolni. Ijesztgetett a balliberális sajtó néhány harcosa a Fidesz esetleges kétharmados többségének súlyos következményeivel, ez azonban nem érintette annyira érzékenyen a kockázatos szavazásra vállalkozókat, hiszen a szocialistákat nem sajnálták, a Fidesztől meg nem féltek.
A Jobbik izmosodása azonban új megvilágításba helyezte az eseményeket. Most már nem arról van szó, hogy mennyire nyer a Fidesz, és ennek következményeként mennyire zsugorodik össze az MSZP. Most már arról szól a választás, hogy mennyire tud megerősödni a radikális jobboldal, a szalonképtelen politikai akcióktól sem megriadó Jobbik. Az áprilisi szavazás után mennyire zárja magát karanténba Magyarország, hiszen a nyugati közvélemény, a befektetők számára egy 15-20-25 százalékos Jobbik eredmény komoly jelzésértékkel bír. A potenciális MDF és LMP szavazók így új dilemmával néznek szembe. Megkockáztatják-e azt, hogy olyan kis pártra szavaznak, amelynek bejutási esélyei messze nem biztosak, amikor a Jobbik ennyire meghatározó politikai erő lehet?
Különösen erőteljes lehet ez a dilemma, ha a két kis párt szavazótáborának összetételét vizsgáljuk meg. Az LMP-nél ott vannak az inkább ballib, zöld elkötelezettségű fiatalok, akiknek szimpatikus a párt szociális elkötelezettsége, radikalizmus ellenessége, ők valószínűleg nagyon utálják a Jobbikot. Az MDF-nél ott vannak a szabad piac és Bokros Lajos gazdasági szakértelmének hívei meg az idősebb egykori SZDSZ szavazók, akik rápillantva a Jobbik gazdaságpolitikai elképzeléseire, szintén a szívükhöz kapnak. Könnyen lehet, hogy ez a dilemma majd az utolsó pillanatban arra ösztökéli őket, hogy ne kockáztassanak és a biztos bejutó számukra is szalonképes MSZP-re vagy Fideszre szavazzanak, még ha befogott orral is.
Az MDF-nek és az LMP-nek most elsősorban annak a bizonyítása segíthet, hogy biztos bejutók lesznek áprilisban. Mindkét pártnak vannak már olyan közvéleménykutatási eredményei, amelyek ezt támasztják alá, igaz ezek kizárólag kisebb, a nagy többség számára kevésbé megbízható, többnyire kisebb mintával dolgozó cégektől származnak. A nagy közvéleménykutatók, így a Tárki, a Szonda vagy a Medián egyelőre távol látja őket a Parlamenttől. A jó adatok mellett a sikeres kopogtatócédula gyűjtés hozhatná meg szavazóik önbizalmát, muszáj lenne mindkét pártnak minden körzetben jelöltet indítania, hogy komolyan vegyék őket. Egyelőre azonban a kopogtatócédulák ügyében is nagy a bizonytalanság, hiszen sok olyan elemzés is napvilágot látott, amelyek szerint elképzelhető, hogy az MDF és az LMP nem lesz képes országos listát állítani.
