Mentegetőzéssel kell kezdenünk a posztot: már megint a kispártok egyikével foglalkozunk. Úgy tűnik azonban, hogy mind ATL mind BTL fronton itt van a legnagyobb nyüzsgés. Bár az MDF legújabb óriásplakát szériáját látva úgy tűnik, a verseny arról szól, ki tud minél kisebb mikroszegmenst megszólítani. Most mindenesetre az asszisztensek, a jogászok és sajtóreferensek is megkapják a magukét.
A sorozat tipikusan az a fajta, amelyik egy brainstorming alkalmával bődületes ötletnek tűnt, amikor azonban kiragasztják, már annál halványabb. Mivel a párt eddig is a konzervatív eszme sokszínű támogatottságára utalt, nyilván rákerültek a szokásos, Magyarországot lefedő bélyegkép portrék, lapozzunk is. A republikánus gondolat továbbépítését elviekben jól szolgálhatja a „Mindenki hozzáad Magyarországhoz” szlogen (magyarázat ITT), bár kérdés, hogy a kampány jelen szakaszában még mindig arról kell-e beszélni, milyen sokan állhatnak mögöttünk, vagy el kellene mondani, hogy mit kívánunk tenni.
Az még érthető, hogy a párt kitart a koncepció mellett, hogy saját tagságát, szimpatizánsait szerepeltesse a kommunikációs anyagokon, most tovább is lépnek, és munkájuk, hadd ne mondjuk, hivatásuk szerint is megmutatja őket. A magyar politikában valamiért óriási hagyománya van annak, hogy a hajdani hivatásrendiség szellemében valós vagy vélt társadalmi csoportoknak úgy üzennek, hogy, ha azok nem léteznek, majd az üzenetek megteremtik őket. És itt érezzük, hogy ez a kampányelem is könnyen félremehet. Nem azt várjuk egy magát az egyetlen igazi konzervatív erőként pozicionáló párttól, hogy a gyári munkásokhoz szóljon, de azért a jelenleginél szélesebb merítés talán nem ártott volna. A korábbi sorozatból már ismert fiúk és lányok most egyetemi hallgatóként, asszisztensként (?) és sajtóreferensként köszönnek vissza. Látjuk, amint az országot járó, egyébként leterhelt, de kampányidőszakban plakátokat nézegető sajtóreferensek felkiáltanak: végre valaki hozzánk is szól!
A plakáton szereplő figurák egyike Bokros Lajos, a sokszínű miniszterelnök-jelölt, akinek számos erénye közül most a munkahelyteremtés kapott fókuszt, nyilván az ötletelésen ez tűnt lényegesnek, munkahelyből sosincs elég. Dávid Ibolya nem a párt vízióval megáldott, erős kézzel rendelkező elnökeként áll csatasorba, hanem mezei jogászként erősíti az ország csapatát. Kíváncsiak lennénk egy szavazásra, hogy vajon az ország nyilvánossága Dávid Ibolyát, Morvai Krisztinát vagy Schiffer Andrást tartja-e kiválóbb jogásznak? Áprilisban eldől.
