Érdekes színfoltot képvisel a közösségi médiában az SZDSZ Retkes Attila vezette maradéka. A Facebookos aktivitásuk már hónapok óta a súlyos depresszió jegyeit mutatja. Az idei év bejegyzéseit átnézve, (a kötelező médiaszereplés-ajánlók, és interjú-linkek mellett) leginkább a rendszerváltás körüli éveket felidéző archív felvételeket találunk. „Négyigenes” népszavazás, „van, aki szabadon szereti” „köszönjük, elnökúr” – sorjáznak a történelemleckék. A retrós vonulatot időnként gyászjelentések, temetési meghívók törik meg. A kegyelemdöfést pedig Haraszti Miklós, Konrád György, Kőszeg Ferenc és Rajk László múltidéző felhívása adja meg: Demszky Gábor utolsó március 15-i beszédére hívják az érdeklődőket.
Ennyire megöregedett volna a párt, amelynek kommunikációja az elmúlt években rendre kreatív és fiatalos színfoltjai volt a kampánynak? Lehet, hogy a kezdetek lelkesítő pillanatainak felidézésével korábbi törzsszavazóikat próbálják felrázni, de az összhatás annyira depressziós, hogy a maradék lelkesedést is képes kiölni bárkiből. Ilyen, amikor egy párt nem az analitikus díványán, hanem a nyilvánosságban emlékszik a hajdan volt szebb időkre. Ami pedig alapvető hiba: öreges, de nagyon. Lehet, hogy a fiatalok megszólítását az MDF feladatának tekintik?
