Felesleges támadási felületeket nyitott a kampányban az elmúlt napokban az MDF. A párttal kapcsolatban eddig is a listára felkerülő/nem kerülő nevekkel való dobálózás kavarta a legnagyobb médiavihart, amelyből kifejezetten rosszul jött ki a párt. Épp elcsitultak valamelyest a viharok, egyre kevesebb kritikus cikk jelent meg az egymással nehezen összeegyeztethető célokkal rendelkező jelöltekkel (Retkes, Bokros, Debreczeni, Bánk) kapcsolatban, amikor megjelent a sajtóban, hogy a kifejezetten rossz megítéléssel bíró Lengyel Zoltánt választotta a párt gazdasági irodavezetőnek. A hír azóta már bejárta az egész magyar médiát, nem segítve az MDF kampányát. Ráadásul sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett ilyen fontos posztot adni Lengyelnek, aki botrányhős múltjával nem igazán illik az MDF szakértelmet, és a közélet tisztaságát középpontba helyező kampányába? Miért van szüksége egyáltalán a pártnak 2010-ben Lengyelre, hiszen az ő szerepvállalása annak idején a frakció fennmaradása miatt volt csak fontos?
A másik érthetetlen marketing lépése az MDF-nek az az ajándék mesekönyv, amelyet Bokros Lajos jegyez és a gazdaságról ír közérthetően a gyerekeknek. Már az alapötlet sem jó, hiszen a kampányokba a pártoknak nem szerencsés bevonniuk a nem választókorú gyerekeket, még akkor sem, ha alapvetően egy kedves és talán hasznos termékről van szó. A politikai pedofília vádját teljesen felesleges kockázat bevállalni. Ráadásul az MDF még rátett egy lapáttal, amikor úgy döntött, hogy a mesekönyvet adja ajándékba a kopogtatócédulát a pártnak adó szavazópolgároknak. Az ilyenfajta ajándékozást azonban egyes vélemények szerint a választási eljárásról szóló törvény nem teszi lehetővé, azaz az MDF teljesen feleslegesen megint egy olyan frontot nyitott, amelynek végkimenetele kétséges.