Az MDF a nyilvánosságnak, illetve nem a nyilvánosságnak szánt testimony videóin röhög az egész ország. A megszólaló jelöltek ugyanis nem igazán támasztják alá a Magyar Demokrata Fórum központi kampányszlogenjét „Új MDF – A minőség”-et. A párt kampányfőnöke, Somogyi Zoltán az elmúlt napokban nem csoda, hogy folyamatos magyarázkodásra kényszerült. Somogyi Zoltán krízis kommunikációjának két központi eleme volt: 1. Tisztességtelen dolog másokat kigúnyolni és az majd visszaüt a gúnyolódókra 2. Feltételezi, hogy a többi párt jelöltjei is hasonló minőséget képviselnek, és nem is mernek így a nyilvánosság elé állni, mint azt az MDF tette. Az első érvelés még valamennyire működhet, főleg úgy, hogy Somogyi nagyon helyesen rámutat a videó leggyengébb pontjára: az összevágott anyagba ugyanis bekerült egy korábbi MDF eseményen készült álriporter interjú (talán az Index készítette anno), amelyben egy láthatóan beszédhibás és talán kisebb fogyatékkal is élő a megszólaló. A második érvelés azonban több okból sem szerencsés. Egyrészt az MDF központi üzenete, hogy ők jobb minőségű politikát képviselnek, mint versenytársaik, azaz a jelöltjeiktől is ugyanaz elvárható lenne. Másrészt a közvéleménynek ezzel kapcsolatban azért más a tapasztalata. A nyilvánosságban megjelenő egyéni körzetet megnyerő vagy ott induló politikusok szerepléseik során összehasonlítatlanul jobb minőséget képviselnek. De ne csak a komoly rutinnal rendelkező Fidesz és MSZP jelölteket nézzük, hiszen, ha végignézünk az LMP jelöltjein azt látjuk: többségük diplomás vagy egyetemre járó értelmiségi. Igaz, hogy nem beszélnek, de a képek alapján lényegesen kedvezőbb benyomást keltenek, mint az MDF videókon látott jelöltek.
Az igazsághoz természetesen hozzátartozik, hogy az MDF-nek nem lehetett könnyű jelölteket találni egy olyan megmérettetésre, amelynek biztos bukás a vége. A kérdés csak az, ha a pártvezetés tudatában volt annak, hogy jelöltjeik nem ütik meg azt a felkészültségi szintet, amellyel sikeres kampányszerepléseket tudnak produkálni, akkor miért kellett őket oda dobni a nyilvánosságnak? Azt értjük, hogy volt egy koncepció, hogy „csináljuk meg azt, mint a toryk”, de ha nincs hozzá ember, akkor ezt a koncepciót el kellett volna dobni. A másik lehetőség az lett volna, hogy időt, energiát és pénzt nem sajnálva kiválasztanak 15-20 jelöltet, akit profin felkészítenek és profin megszerkesztett és megvágott anyagon keresztül bemutatnak a közönségnek.
Az incidens után nagyon nehéz dolga lesz az MDF-nek. Egyrészt a nyilvánosságban el kell hitetni azt, hogy az MDF egy minőségi választás. Másrészt kommunikálni kell a jelöltekkel, akik most úgy érzik, hogy felkészületlenül kiszolgáltatták őket a nyilvánosságnak. Somogyi morális érvelése ugyanis, hogy tisztességtelen nevetni a jelölteken, felvet egy újabb morális kérdést. Hogyan lehet értékelni azokat, akik zöld utat adtak ezeknek a felvételeknek? Mennyire tisztességes felkészületlen, a média működését nem ismerő embereket arra bíztatni, hogy adják magukat „oszt jó lesz nektek”.. ?
