A passzív kampányban kommunikációs felületekért küzdő kisebb pártok egyöntetűen igyekeztek vitára bírni Orbán Viktort, a nyilvánosságot, és az ezzel együtt járó kommunikációs csapdákat kerülő Fidesz elnökét. Közös levelük kétségbeesésről árulkodik: vita, konfliktus nélkül komoly gondjaik lehetnek szimpatizánsaik mozgósításával.
Orbán válasza, miszerint a vitáról csak a két forduló között lehet szó, több mint egyszerű kibúvó. A lehetséges forgatókönyvek között szerepel ugyanis a 2002-es francia elnökválasztás hazai megismétlődése.
Nyolc éve meglepetésre a szélsőjobb jelöltje, Jean-Marie Le Pen, ha minimálisan is, de legyőzte a szocialista Lionel Jospint. Az ő 16-17 százalékos eredményük mellett a „címvédő” Chirac az első körben a szavazatok közel ötödét gyűjtötte be.A szocialisták a Jospin-korszak végére erősen megfáradt társaság benyomását keltették, de az, hogy Le Pen jutott be a választás második fordulójába, megrázta a közvéleményt. Egymilliónál is többen vettek részt a szélsőjobb elleni utcai demonstrációkban. Chirac – akinek korrupciógyanús ügyei komoly gondokat okoztak az első forduló előtt – ügyesen reagált, és a „nagy nemzetegyesítő” szerepében végül a szavazatok több mint négyötödét szerezte meg.
Orbán Viktor és a Fidesz számára ugyanez az út könnyen járható lehet, ha (1.) a Jobbik listán megveri az MSZP-t, illetve (2.) ha több egyéni választókerületben is viszonylagos patthelyzet alakul ki három jelölt között. Könnyen lehet, hogy a két forduló között Orbánnak már az MSZP első fordulós szavazóihoz is szólnia kell majd.
