Aki szeretne meggyőzni bennünket valamiről, annak egyik legfontosabb feladata, hogy elhitesse: azok, akik hozzánk (a célcsoportjához) hasonlítanak, azt gondolják, amit ő. Különösen fontos a hitelesség hangsúlyozása annak, aki ezen a területen szenved hiányt: Hillary Clinton stábja például a demokraták elnökjelölő kampányában létrehozta a "The Hillary I know" oldalt (ma már csak archív elérhető), amelynek az volt a célja, hogy a távoli és “elit” jelöltképet finomítsa. Barátok, korábbi munkatársak, osztálytársak, “hétköznapi” és nem hétköznapi emberek nyilatkoztak Hillary-ról, az "emberről".

Hasonló, grassroots technikákat alkalmaz kampányában az MDF: miniszterelnök-jelöltjének programokat az “egyetemisták” alakította Bokros Lajos Baráti Kör szervez, valamint a Fórum megújult honlapján testimony-gyűjteményt láthatunk - képviselő-jelöltektől, a Baráti Kör tagjaitól - köztük vannak a plakátarcok is.

Az MDF részéről azért okos fogás ezekkel a módszerekkel kampányolni, mert a párt belső megosztottsága az utóbbi időben elnyomta a kampányüzeneteket és így szükségük van a hitelesség hangsúlyozására. A spontaneitás látszatát keltve akarják megerősíteni: konzervatívnak lenni menő dolog és sok fiatal önszántából, színes sálat dobva a nyakába áll be Bokros Lajos mögé.

A gondosan kigondolt tervek fő próbája azonban a megvalósítás: ki tudja miért - pénz, idő vagy megfelelő háttér hiányában - az új (és a réginél lényegesen áttekinthetőbb) honlapra felkerült videók éppen itt buknak el. Amatőrnek nem elég amatőrök, profinak meg messze nem profik - a legtöbben érezhetően egy rosszul bemagolt szöveget mondanak. A nyolcvan főből ha öt olyan van, aki meggyőz: ő tényleg konzervatív – Pusztai Erzsébet spotja külön is említést érdemel a kivételek között. A többség esetlensége azonban az interneten vírusként terjed, nemcsak kioltva, de egyenesen visszájára fordítva az eredeti elképzeléseket - amíg a Bokros évértékelőt 120-an látták a Youtube-on, addig a vírusvideó számlálója már 90.000-nél jár.

Kellett volna egy jó  rendező, és bátran kellett volna vágni is. Vagy ha már kiderült, hogy a jelöltek többsége alkalmatlan erre a feladatra, érdemes lett volna lefújni a dolgot és elismerni, hogy ami a brit konzervatívoknál működik (rövid, meggyőző, érthető és hiteles üzenetekkel), az nálunk nem feltétlenül. Nyolcvan darab fél-egyperces testimony elkészítése iszonyatos munka. Talán nem kellett volna ennyi videót készíteni, vagy legalábbis a vállalhatatlan anyagokat semmiképp nem szabadott volna nyilvánosságra hozni. Viszont ha most véletlenszerűen megnéz a választó egy nyökögő alpolgármestert, akinek hobbija a horgászat és a gyermeknevelés, máris államfüggő lesz.

A Jobbik rendkívül jól érzett rá arra, hogy intenzív kommunikációs offenzivája mellett arra is szükség van, hogy bizonyítsa: van olyan szakértői rétege, amelynek köszönhetően akár a kormányzati szerepre is készen áll. A kampány kommunikációban erre találták ki az árnyékkormány intézményét, amelyet a Jobbik ügyesen beemelt stratégiájába. A Jobbik kormány két potenciális miniszterét Pősze Lajost és Gyenes Gézát már be is mutatták a nyilvánosságnak, és a következő hetekben sorra következnek majd a többiek.

Ez a stratégiai lépés véleményünk szerint tovább javíthat a Jobbik amúgy is kiváló helyzetén, hiszen sok olyan eddig bizonytalant állíthat a párt mellé, akik eddig azért nem akartak a Jobbikra szavazni, mert nem érezték kormányképes erőnek. Emellett persze az egyre javuló pártpreferencia erdemények is azt mutatják, hogy akár a 20 százalékos eredmény is elérhetővé válik a radikális párt számára áprilisban.

Az Image Factory folytatja a pártok óriásplakátjainak elemzését. Az LMP hirdetése után az MDF plakátját elemezzük, amely szintén megosztott minket.

 „Az MDF választási plakát célját nem értem. Biztosan az én készülékemben van a hiba. Úgy tűnik az MDF profilt váltott. Politikai párt helyett átnyergelt a ruhákra. Az óriásplakát ugyanis nem sokban különbözik a nagy ruházati láncok, így a H&M, C&A hirdetéseitől. Idézhetnénk a 90-es választás Darvas Ivános SZDSZ választási reklámját egy kicsit módosítva. NeMDF, H&M. Na azért egy különbség van. A H&M plakátokon fantáziadúsabb beállításokon, izgalmasabb ruhákat láthatunk, szemben a Fórum plakátjával, ahol a srácok mind inget és unalmas színes pulóvert hordanak. Az összképet sállal akarták feldobni, amitől az egész minden természetességét elvesztette, és iszonyú modorossá vált. Milyen időjárásban hord az ember inget, vékony pulóvert és sálat?

De hagyjuk a fotót. Nézzük az üzenetet. Mivel akarja megfogni az MDF a választókat? Megtudjuk, hogy ők magyarok, demokraták és függetlenek. Az első állítás evidens, a második szintén, a harmadik azonban nehezen dekódolható. Mi az, hogy független? Kitől függetlenek? Ideológiailag függetlenek? Vagy a srácok a képen? Mit várnak ettől, főleg azok után, hogy éveken át korszerű konzervatív pártként próbálták eladni magukat? Mennyire hiteles ez? A választók tényleg azt várják, hogy egy párt független legyen? Vagy a szavazókra vonatkozik a jelző?

Nem sokkal meggyőzőbb a minőség szó beemelése a kampányba. Elcsépelt, közhelyes, fantáziátlan. Értem én mit akarnak ezzel. Azt az érzést akarják elültetni a választókban, hogy trendi dolog az MDF-t választani, mert ők minőséget kínálnak. Ez az üzenet, ezzel a képi világgal elsősorban a fiatalokat célozhatná meg, de egyrészt a képen látható srácok nem trendik (olyanok mint egy átlagos multinál a dolgozók jeans dayen), másrészt a párt kommunikációja és szereplői sem azok, sőt az MDF egyelőre nélkülöz mindenfajta olyan programpontot, amely speciálisan a fiatalokat szólítaná meg. Ráadásul ezeknek a trendi fiataloknak már van egy jobban preferált pártjuk, ha valami újra vágynak. Az LMP. Az sem igazán érthető, hogy miért a fiatalok vannak a célkeresztben a kampányban, hiszen az MDF-nek inkább a 30-50 év közötti generációra kellene koncentrálnia.”

„Csodálkozom, hogy a szélsőjobboldali sajtó nem csapott még le rá: a liberális, melegbarát SZDSZ ráerőltette üzenetét a színmagyar MDF-re. Hiszen a plakát azt sugallja: tele az ország helyes, szivárvány sálas, demokrata és független (szingli?, üzenet Mikola Istvánnak?) magyar fiúkkal. A liberális elveknek persze ellentmond, hogy a fiúk és lányok külön plakáton szerepelnek: nesze neked integráció és esélyegyenlőség.”

„Imázs-plakát, ami műfajánál fogva az azonosuláson áll vagy bukik. Optimizmus és tettrekészség tükröződik az arcokon, de a szereplők homogenitása annyira feltűnő, hogy nem tudom nem észrevenni. Nagyvárosi, fiatal, világos bőrű, középosztálybeli férfiak - ennél talán szélesebb célcsoportot is megcélozhattak volna. A fő attrakció a bal felső sarokban van elrejtve, miszerint ÚJ ez az MDF. Az átlós megoldás viszont nem a minőség érzetét kelti, hiába áll ott az egyelőre legfontosabbnak látszó kampány-hívószó. Azért nem rossz, összességében a "megyünk előre, és sikerülni fog" életérzés átjön.”

„A legutóbbi MDF plakátok (lásd pl. EP-választások) tipográfiai és elrendezésbeli átgondoltságához képest jelentős a változás. Egyedül a talpatlan betűalakot hagyták meg, de a betűcsalád ránézésre már más és a korábbi letisztult tipót most felváltotta a "kövérítsük már ki ami fontos" szemlélet (kedvencem az internetes címben az "mdf" hangsúlyozása), valamint a logó fehér hátterű alkalmazása. Persze minden relatív: a Fidesz hipnózis-wordarthoz képest az MDF elvégezte a photoshop tanfolyam első óráját, és árnyékol. Ha ezt, mármint a drop shadow-t nem számítjuk, az összhatás egy outlet tavaszi kollekciós kampányához hasonlít, ami városi fiatalokat akar megszólítani valamelyik stockfotó-adatbázisból vásárolt képpel. Mindez nem azt sugallja, de felmerülhet, hogy esetleg ráépítenek valamit (kiderül, kik ezek a képen?), de akkor is: plakát ügyben én az "Új MDF" helyett inkább a régit kérném vissza!”

„Az MDF  immáron a plakátjaiban is tudatosan a rétegpárt vonásait mutatja. S ez a réteg egyre kisebb. A nyár végi vagy őszi gay pride fesztiválhoz jobban illene plakátjuk. A városi, fiatal, szivárványszínű sálat viselő fiúk üzenete talán azt a kínos incidenst hivatott ellensúlyozni, mikor az mdf vezetői cikinek értékelték, hogy véletlenül (?) egy meleg bárban tartották megbeszélésüket. Nem, most felvállalják. Ami teljesen rendben is van, így tesz minden európai ember, de ez a parlamenti szerepvállaláshoz a kevésnél is kevesebb.”

Jó kommunikációs üzenet, hogy az egyéni jelöltek közül legelőször egy szocialistának, Komássy Ákosnak sikerült összeszednie a megfelelő mennyiségű kopogtatócédulát. Ez erőt sugározhat egy olyan médiatérben, ahol a legfontosabb napirendi téma jelenleg az, hogy melyik párt hogyan áll a kopogtatócédula gyűjtéssel. Különösen hasznos egy ilyen hír a szocialisták számára akkor, amikor két fő riválisa az MDF és az LMP látványosan szenved a cédulák begyűjtésével.

Az más kérdés, hogy mekkora esélye lehet Komássynak körzetében. Az előjelek szerint nem sok. A novemberi polgármester választáson Komássy 17 százalékot kapott szemben a győztes Fidesz jelölttel, Kocsis Mátéval, aki 67 százalékot szerzett. Az országgyűlési választáson ismét ellene kell megküzdenie Medgyessy Péter egykori személyi titkárának, amely előre lefutott versenynek tűnik.

Az MDF kampányának középpontjában Bokros Lajos programja áll, amellyel akkor dobhatnak nagyot, ha miniszterelnök-jelöltjük ezt minél többször, és minél nagyobb közönség előtt mondhatja el. A legalkalmasabb helyzet viták sorozata lenne, de erre az outsider Ungár Klárán kívül senki sem hajlandó. Ez komoly probléma Bokrosnak, aki így nem tudja hatékonyan közvetíteni az üzenetét, nincsenek fórumok, ahol bebizonyíthatná, hogy az ő gazdasági szakértelmére szükség van. A vitákból történő kifarolások ráadásul azt a képet erősítik, hogy az MDf nem partner, nem komolyan vehető erő. Minek velük vitatkozni, hiszen lehet, hogy még a kopogtatócédulákat sem sikerül összegyűjteniük.

Nem csoda, hogy Dávid Ibolya Sólyom Lászlóhoz fordul annak érdekében, hogy a köztársasági elnök kezdeményezze a miniszterelnök-jelölti vitát. Ez a lépés azonban szintén nem egy erős, magabiztos erő lépése, hanem inkább olyan, mint amikor a kisiskolás árulkodik a napközis tanárnőnek, hogy a többiek kiközösítik.

Az MDF megalapozottan nagy reményekkel vágott neki a kampánynak, de az elmúlt 2 hónap nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Listaállítás körüli huzavona, belharcok, üzenet deficit, Bokros súlytalansága, kopogtatócédula blamázs kiszivárgása, a napokban az utcára került plakátok gyenge színvonala nem azt vetítik előre, hogy a pártvezetők által remélt 8-10 százalék összejöhet. Úgy gondoljuk, az előzmények ismeretében már az 5 százalék is bravúr lenne, pedig most igazán nagy esély lett volna a megerősödésre.

A bulvár illetve kereskedelmi média fontos csatornája a politikának, ezen belül is a politikusok imázsépítésének. A bulvárban ma Magyarországon senki sem mozog otthonosabban, mint Rogán Antal, aki ráadásul pozitív imázs építésre használja ügyesen ezeket a felületeket. Rendszeres vendége az ilyen típusú műsoroknak, időről időre olvasni lehet róla és párjáról a magazinokban. Rogán azzal, hogy most elvállalta feleségével együtt a szereplést a Mr and Mrs-ben minden eddiginél mélyebben benyomul a bulvárba, ráadásul ezt egy választási kampány finisében teszi. Sokan fintoroghatnak, hogy egy politikusnak ez rangon aluli, ám a műsornak köszönhetően Rogán lesz az a politikus, akivel legtöbbször találkozhatunk a nyilvánosságban a tavasz folyamán. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Rogán megtalálja majd azt a középutat, hogy úgy legyen populáris, hogy közben ne menjen le "kutyába". Ennek bizonyítéka, hogy korábbi akciói a nászajándékból vásárolt orvosi műszertől a parkolás ügyig, mind jól átgondolt, ügyesen és átgondoltan felépített sztorik voltak.

A bulváros imázs építésben amúgy is a Fidesz volt mindig erősebb. Orbán Viktor ezeket a megjelenéseket mindig arra használta fel, hogy azt a képet sugározza magáról, hogy ő is egy a nép egyszerű fiai közül. Erre legjobb példa a nyaralásáról készült képriportok. Orbán ugyanis hivatalosan oda jár nyaralni, amit a magyar középosztály is meg tud engedni magának. Nyáron Horvátországba, ahol fiával hajnalban kimegy a helyi halászokkal halászni, télen meg Ausztriába síelni, ahol egy olyan fotó is készült róla, amint Révész Máriusszal emeletes ágyas szobában gitárszó mellett beszélgetnek. Ezt a képet pedig csak tovább erősíti Orbán nemrégiben elindult Facebook profilja.

A szocialistáknál Medgyessy abszolút alkalmatlan volt az ilyen profilépítésre. A szocialisták akkori miniszterelnöke Kubába ment nyaralni. Ebben az időszakban a Fidesz hevesen "bankárkormányozott", így nem volt túl szerencsés Medgyessy válasza arra kérdésre, hogy miért ezt az úticélt választotta. A miniszterelnök ugyanis valami olyasmit mondott, hogy azért döntött Kuba mellett, mert ott finomak a szivarok és jók a koktélok.

Az imázsépítésben az egyedüli sikeres példa Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségének első évei, amikor igyekezett enyhíteni a milliárdos vállalkozó nem túl vonzó képén, és igyekezett magát egyszerű "pápai gyerekként" eladni. Ezt az irányt sok ügyesen felépített családi történet (középpontban felesége, gyermekei, édesanyja és Totó kutya), illetve az emberi elemek hangsúlyozása (futás szeretete, tánc, elveszett gyerek megtalálása) segítette elő.

A kisebb pártok közül egyedül az MDF esetében beszélhetünk jelentősebb bulvárjelenlétről. Dávid Ibolya imázs építésének voltak jó és kevésbé jó pillanatai. A kalapgyűjtésnek egy idő után már inkább negatív visszhangja volt, míg a Balaton átúszás, sportos életmód azóta is elő-előbukkanó pozitív tartalmú imázselemként könyvelhető el.

Alaposan megosztotta ügynökségünket az LMP plakátja. A megosztottság már ott jelentkezett, hogy volt olyan köztünk, aki észre sem vette a plakátözönben, míg volt olyan, aki úgy nyilatkozott, hogy úton-útfélen találkozott vele. A különböző észlelés nem abból adódott, hogy más úton járunk, hiszen szomszédos kerületekben lakunk, és körülbelül ugyanazon az útvonalon mozgunk.

Nézzük a személyes véleményeket, a mi kis mini fókuszcsoportunkat, és lehet vitatkozni róla:

„A plakát leginkább a skandináv vagy EU-s szemléletformáló, oktatási, vagy egészségügyi anyagokra emlékeztet: színvonalas, decens, de semmi különös. Egyetlen kommunikációs előnyének (és rendkívül szimpatikus döntésének) a saját tagok és támogatók szerepeltetését tekinthetjük, ez egyben meg is magyarázza a vizuális koncepciót, de a casting korlátait is. Érthető, hogy cél az, hogy te is ismerj magadra, ezt azonban minden bizonnyal nem érik el, még az olyan erőltetett utalásokkal sem, mint a bicikli a vállon vagy a dobozgitár (már csak egy dj hiányzott volna, mint a "trendi" kereskedelmi plakátok 70%-án).”

„Nagyon tetszik a plakát. A legjobb benne, hogy az elsőre közhelyesnek tűnő, minden választói csoportot bemutató képeket eredetivé és egyénivé teszi a plakáton használt grafikai megoldás. Különösen szimpatikus húzás, hogy a párt nem stock fotókkal dolgozott (van erre sok példa), sőt nem is fizetett statisztákat kért fel, hanem a párt képviselőjelöltjeit és szimpatizánsait vegyítve szerepelteti a plakáton. Annak is nagyon örültem, hogy végre találkoztam olyan plakáttal, amelyen roma származású szereplő is feltűnik, igaz nem központi szereplőként. Ennyire azért az LMP sem bátor.”

„Az LMP plakátján - miután már valaki felhívta rá a figyelmemet - minden elemmel szimpatizálni tudok. Jó az üzenete, jó, hogy eredeti "emberek" vannak rajta, a mondanivalója is remek. Csak kár, hogy az életben nem vettem volna észre, ha nem szól a kollégám, hogy nézzem meg. Vagyis plakátként nem jó. Nem kelt figyelmet, nem vonzza a tekintetet. Nem kelt 'aha-élményt.”

„Érdekes belső tagoltság, hiteles arcok a mindenhonnan ismerős stock fotók szereplői helyett – a potenciális választóknak könnyű azonosulást kínáló világos bőrű, középosztálybeli, optimista figurák. Eggyel több üzenet még elfért volna amellett, hogy a kopogtatócédulámat adjam nekik. Például, hogy miért lesz az jó nekem.”

„Egy információdús közegben, például egy nagyvárosi utcán nem tűnik ki a környezetéből – ez a nyugis zöld szín és a sok kis alak, szétaprózott szerkezet átka. Borítótervnek jobb lenne, mint plakátnak.”

„A plakát átgondoltan és okosan megtervezett, mégsem alkalmas arra, hogy a bámészkodók figyelmét megragadja és egyetlen markáns üzenetet "bevéssen". A harmonikus elrendezés, a visszafogott lmp-s színvilág a mostani kampány eddigi legszebb darabjává teszi (az LMP-s anyagok egyébként is szépek általában), de a "közülünk valók" szerepeltetésével nem sikerült áthidalni azt a problémát, hogy a pártokat sokszor arcokkal azonosítjuk. A tucatnyi, mesterségesen beállított szereplő tömeges érzetet nem kelt (pedig jó volna mutatni: erősek vagyunk), az az érzése az embernek, hogy egy szemináriumi csoportba hívják. Persze a "célcsoportok" felismerhetik magukat, lehet olyan érzésük, hogy ezek a jófej emberek is azt akarják, mint én: legyen más a politika, de a választ, márminthogy miért érdemes ránk szavazni / ajánlószelvényt adni, nem közvetíti. Ezzel együtt is értékelendő az átgondoltság és kivitelezés, különösen, ha egy többlépcsős kampány első eleméről van szó.”

„A plakát szerintem vizuálisan szép, jól esik a szemnek ránézni. Nem próbálja meg túl sok üzenettel bombázni a választókat: egy határozottat állít, és egyet kér, ami pont elég. Bár a fiatalok hangsúlyosak, a sok arc alkalmazásával mégis megpróbálja egy sokszínű, nem csak az ifjabb generációt megcélzó párt benyomását kelteni, ami a liberális szemléletű szavazóknak megnyerheti a tetszését. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez a plakát csak amolyan kísérő elemként jó, önmagában nem fog szavazókat elcsábítani egyik vagy másik oldaltól.”

„Azt kell mondjam, hogy ezt a plakátot jól eltalálták az LMP-nél, egy apró kitétellel. El lehet mondani, hogy a párt legnagyobb hátránya, hogy nincs, vagy nincsenek a médiát uralni képes vezető személyiségei, azonban ezt a párt több kevesebb sikerrel igyekszik az előnyére fordítani. Példának okáért semmit sem veszítenek azzal, hogy a háttérbe szorítják a plakáton Schiffer Andrást, sőt inkább nyernek azzal, hogy megjelenik helyette/mellette egy csomó friss és vidám arc a plakáton, ezzel is azt hangsúlyozva, hogy újat tudnak hozni a politikába, mint ahogy erre külön a szlogen is rávilágít. Maga a plakát kétségkívül összetett és többszörös üzenetet hordoz (pl.: számunka mindenki egyenlő, zöldek vagyunk, lazák vagyunk, számunka még a család is értékes) amit az átlag "felhasználó", teszem azt Mari néni a Lehel téri piacról nagy valószínűség szerint nem fog magáévá tenni. A plakát szerintem tetszetős és egy bizonyos célközönség számára (yuppie?) tökéletes. A kérdés abban rejlik, hogy csak erre a szűk választói bázisra építve sikerül-e megragadni a magyar közéletben.”

Felesleges támadási felületeket nyitott a kampányban az elmúlt napokban az MDF. A párttal kapcsolatban eddig is a listára felkerülő/nem kerülő nevekkel való dobálózás kavarta a legnagyobb médiavihart, amelyből kifejezetten rosszul jött ki a párt. Épp elcsitultak valamelyest a viharok, egyre kevesebb kritikus cikk jelent meg az egymással nehezen összeegyeztethető célokkal rendelkező jelöltekkel (Retkes, Bokros, Debreczeni, Bánk) kapcsolatban, amikor megjelent a sajtóban, hogy a kifejezetten rossz megítéléssel bíró Lengyel Zoltánt választotta a párt gazdasági irodavezetőnek. A hír azóta már bejárta az egész magyar médiát, nem segítve az MDF kampányát. Ráadásul sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért kellett ilyen fontos posztot adni Lengyelnek, aki botrányhős múltjával nem igazán illik az MDF szakértelmet, és a közélet tisztaságát középpontba helyező kampányába? Miért van szüksége egyáltalán a pártnak 2010-ben Lengyelre, hiszen az ő szerepvállalása annak idején a frakció fennmaradása miatt volt csak fontos?

A másik érthetetlen marketing lépése az MDF-nek az az ajándék mesekönyv, amelyet Bokros Lajos jegyez és a gazdaságról ír közérthetően a gyerekeknek. Már az alapötlet sem jó, hiszen a kampányokba a pártoknak nem szerencsés bevonniuk a nem választókorú gyerekeket, még akkor sem, ha alapvetően egy kedves és talán hasznos termékről van szó. A politikai pedofília vádját teljesen felesleges kockázat bevállalni. Ráadásul az MDF még rátett egy lapáttal, amikor úgy döntött, hogy a mesekönyvet adja ajándékba a kopogtatócédulát a pártnak adó szavazópolgároknak. Az ilyenfajta ajándékozást azonban egyes vélemények szerint a választási eljárásról szóló törvény nem teszi lehetővé, azaz az MDF teljesen feleslegesen megint egy olyan frontot nyitott, amelynek végkimenetele kétséges.

Orbán Viktor évértékelője kapcsán is felmerült az az állandó kritika, hogy a Fidesz semmilyen konkrétumot nem mond jövendő kormányzati politikájáról, azaz hiányoznak a policy jellegű programpontok. Sokan azt is mondják, hogy ezzel semmi baj nincs, hiszen a világon sehol nem programokról vitáznak a pártok. Ez súlyos tévedés. A legtöbb fejlett demokráciában az USA-tól Németországig minden kampányban pontosan meghatározható, hogy mik azok a policy kérdések, amelyek egy-egy választás középpontjában állnak, és amelyekről vitáznak a szemben álló felek. (Obama az egészségügyi reformmal kampányolt, Blair annak idején az Education, Education szlogenre fűzte fel a kampányát). Magyarországon ma egy speciális helyzet van. A kormány megszorító intézkedései, a gazdasági válság és a nyilvánosságra került korrupciós ügyek úgy adják a Fidesz kezébe a kormányzás lehetőségét, hogy elég a kormányzati lépéseket kritizálniuk, a korrupciós ügyeken felháborodniuk. A Fidesz nagyon helyesen kerül minden kockázatot, mert a szocialisták alig várják, hogy lecsaphassanak valamelyik policy javaslatára (svéd nyugdíjmodell). A Fidesz ezzel a taktikával nem fog szavazatot veszíteni, hiszen a párt támogatóinak legalább egyharmada olyan alapon választja Orbán Viktor pártját, hogy a jelenleginél csak jobb jöhet.

Ki kényszeríthetné ki a Fideszből a konkrétumokat? A politikai ellenfelek próbálkoznak, de Orbán Viktor úgy tűnik, hogy nem akar vitázni velük, hiszen egy ilyen vitában komoly kockázat rejlik. Mi úgy gondoljuk, hogy a kampányzáró tradicionális vitát mégis hiba lenne visszautasítani, legalább a sokpárti vitán részt kellene vennie Orbán Viktornak (már ha megrendezik). Amennyiben nem megy el, úgy komoly presztízsveszteséget szenvedhet Orbán Viktor (úgy támadják, hogy nem tud védekezni), hiszen ezeknek a vitáknak hagyományosan igen magas a nézettsége.

A másik kényszerítő erő a média lehetne, ám a média polarizálódása, és az újságírók pártossága, illetve felkészületlensége miatt erre nem sok esély van. Orbán Viktor és a Fidesz vezető politikusai a baráti médiát kedvelik, az ellenfél médiáját kerülik, míg a kereskedelmi televíziók bulvár tematikájuk miatt nem igazán játszhatnak ebben szerepet. Az MTV közéleti műsorai lehetnek egyedül olyan fórumok, ahol a policy kérdések szóba kerülhetnek. A kérdés az, hogy a műsorvezetők mennyire lesznek kemények ezekben a helyzetekben. A tapasztalatok azt mutatják, ezeket a mérkőzéseket általában a Fidesz politikusai nyerik, mert a magyar műsorvezetők többsége elfogadja, ha az adott kérdésükre nem kapnak konkrét választ, visszakérdezni a legritkább esetben szoktak.

„Mesterházy Attila nem rendelkezik soron következő eseménnyel.”

Mióta az Index címlapján olvashattuk, hogy a Facebook megöli a blogokat, hivatalosan is megkerülhetetlen kampánytereppé változott a világ legnagyobb közösségi oldala. Nézzük hát, hogyan élnek a felület nyújtotta lehetőséggel a nagy pártok.

Úgy látszik, nem hiába találkoztak a Fidesz-kampány irányítói Obama online szakértőivel. Jelenleg a szavazatunkra ácsingózók közül egyedül Orbán Viktor használja jól a Facebook-ot. A Fidesz elnökének oldala „rajongói oldal”, de Viktort mégis sokkal inkább barátomnak érzem. Megjegyzései közvetlenek és természetesek, fényképei is az „életből ellesett spontán pillanatok”. Rendszeresen hírt ad magáról, ami bejegyzésként landol a képernyőn, de nem tolakodó, nem harcias és nem vár tőlem azonnali cselekvést, amit utálok.

A fórumok pörögnek, a rajongói fényképek és a feltöltött videók is hosszas időzésre ösztönöznek az oldalon, lehetővé téve az interaktivitást. Ezt egyébként a Fidesz offline kommunikációja is alátámasztja: szépen „lecsorgott” a hagyományos sajtóba is, hogy Viktor javaslatokat vár évértékelő beszédéhez. Ez pedig egyszerre kelt várakozást az értékelés iránt, és sugallja a választói iránt nyitott vezető képét – az elég bárgyúra sikeredett nemzeti konzultációnál immár sokkal vállalhatóbb módon.

Arra is figyeltek, hogy zárójelbe téve korábbi technológia ellenes imázsát, most Orbán Viktor unibody macbook (pro) társaságában jelenjen meg, mint az igazi geekek. (Lásd még: Obama - Blackberry brand összekötés.)

Mesterházy Attila a barátom (mint mezei felhasználó), mégis sokkal távolabbinak érzem. Aktív profilja egyszerű magánemberé. Az interaktivitás kimerül az üzenőfal használatában, az értelemszerűen hiányzó fórumok mellett sovány az egy szem feltöltött videó is. A feltöltött fényképek kezdetben a hivatalos program megörökítését szolgálták, ma felkerült két új galéria. Azonban az új témák (gyerekekkel a játszótéren, disznóvágás/kolbásztöltés) nem tűnnek hitelesnek vagy legalábbis a hagyományos "politikus az emberek között" témára gyúrnak (vegyük észre, milyen a környezet metakommunikációja). Vagy Attila ilyen karótnyelt, vagy a fotós volt rossz, de alig egy-egy spontán pillanat, talán ez:

Illusztrációképp két szövegrészlet:

O.V.: Hozzászólásokat, javaslatokat a beszédemhez köszönöm. Még, még, még, ennyi nem elég! Külön válasz Lévai Gábornak a meztelen táncoslányokról: az irány izgalmas, de a legjobb beszéd sem pótolhatja a látványt! Ezért a pénteki beszédben a témát mellőzöm. Bocs. Egyébként a komoly javaslatok beépítésén dolgozom.

M.A.: Nagyon szépen köszönöm a születésnapi köszöntéseiteket, jókívánságaitokat. Nagyon jól esik, hogy ennyien gondoltatok rám. A választásokra, a kampányidőszakra rengeteg támogató, bíztató üzenetet kaptam tőletek, ezeket különösen köszönöm. Megígérem, én mindent megteszek a jó eredmény eléréséért. Én a magam részéről készen állok. Szerintem meg tudjuk csinálni, szerintem veletek meg fogjuk csinálni!

Ég és föld a két szöveg. Az egyik természetes, baráti, a másik lakossági fórumok modoros nyelvét idézi.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Mesterházynak van rajongói oldala is, de azon néhány MSZP-t cikiző fényképen kívül nem sok érdekesség található. Fórumokat nem hoztak létre, események beharangozóit is hiába keresnénk. Érthetetlen.

Ritka, hogy egy kampányban egy ellenzéki párt szakpolitikai konferenciát rendezzen. A Jobbik most megteszi. Témája a sport, amelyhez beszédes címet is találtak a szervezők: Ép testben, ép a nemzet! a címe. Úgy tűnik a radikális párt központi szerepet szán a sportnak programjában, hiszen van a pártnak sportkabinetje is, amely még saját címerrel/logóval is rendelkezik.

A szervezők olyan neves vendégeket is meg tudtak hívni egy kerekasztal beszélgetésre, mint Martinek János, Kű Lajos, illetve ott lesz a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Gömöri Zsolt is. A magyar közéletben sokan elhatárolódnak radikális jobboldali nézetei miatt a Jobbiktól, de úgy tűnik Gömörinek belefér egy ilyen szereplés. Pedig ez a konferencia jól látható kampányesemény, hiszen a szakmai programot Vona Gábor sajtótájékoztatója előzi meg, ahol számíthatunk a párt sporttal, testneveléssel kapcsolatos politikai üzeneteire. A kérdés az, hogy Gömöri milyen minőségében vesz részt a rendezvényen? Magánemberként (ez nem valószínű, hiszen titulusa fel van tüntetve a programban) vagy a magyar paralimpikonok vezetőjeként? Utóbbi esetben kapott felhatalmazást a bizottságtól? Egyeztetett a bizottság szponzoraival, hogy mit szólnak ahhoz, hogy a szervezet neve összemosódik a Jobbikéval? Úgy gondoljuk sem a Brokernetnek, sem a K&H Banknak, sem az Adidasnak sem egyéb paralimpiai mozgalom támogatónak nem tetszene ez a szereplés. Feltéve, ha tudnak róla ...

Jött néhány bejegyzés a tegnapi írásomra, úgyhogy kifejteném bővebben a véleményem. Sok szempontból szimpatikus az az idealizmus, amellyel az LMP hozzááll a választásokhoz. Ugyanakkor létezik egy szakma, amelyet úgy hívnak, hogy politikai marketing. A szakmának pedig van egy szabályrendszere, amelyet a világon mindenhol használnak. Ettől eltérni igencsak kockázatos és kétes kimenetelű. Nem is nagyon lehet olyan ellenpéldát mondani, amikor egy politikai erő ezt felrúgva sikert tudott elérni. Az elmúlt évek egyetlen újdonsága a svéd kalózpárt sikere, amely igazi one issue pártként bekerült az EP-be. Ez a példa azonban sajátos. Egyrészt kellett hozzá a kampányt megelőző óriási érdeklődés a téma iránt, másrészt egy alacsony részvétellel lezajlott gyakorlatilag tét nélküli választásról volt szó.

Az LMP tehát világszenzációra készül, úgy akar kb 250 ezer szavazatot szerezni, hogy magasról tesz a politikai marketing szabályrendszerére.

Mik a legfőbb hibák?

- Ügy-deficit - Kevés a párthoz köthető kezdeményezés. Hiányoznak az átütő kezdeményezések, pedig nincs sok vesztenivalójuk. Jóval bátrabbnak kellene lenni, taktikázni ráér később.

- Napirend totális figyelmen kívül hagyása - Olyan mintha az LMP nem venné észre, hogy melyek azok a témák, amelyek a kampányban a középpontba kerülnek. Míg a többiek beszélnek az LMP ebben is hallgat.

- Gyorsreagálás hiánya - Ugyanebből következően, ha van LMP reakció az sem azonnali, így nem tudnak rácsatlakozni a témákra.

- Ingatag politikai stratégia - Nem igazán érzékelhető, hogy kiforrott politikai straégiával rendelkezik a párt. Az MDF pl. felismerték a vetélytársat, ugyanakkor a többiekkel alig foglalkoznak. Pedig a célcsoportjuk biztosan igényelne néhány állásfoglalást.

- Zöld vagy nem - Látszik, hogy nehezen tudták eldönteni a párt vezetői, hogy mennyire legyen markáns a zöld vonal. Nem lett markáns, de így az üzenetek is elsikkadnak.

- Arc nélküliség, átütő személyiség hiánya - erről már írtam

- Féllábú marketing tevékenység (erős, bár szerintem korlátozottan hatékony jelenlét a neten, utcai kitelepülések vs. szinte nulla jelenlét a klasszikus médiában) Persze itt jöhetnek az érvek, hogy az LMP tisztességes és betartja a 386 milliós keretet, és ebből ennyire futja. Ez nagyon szép, a jelenlegi rendszer pedig tényleg gusztustalan, de mivel a többiek többet költenek, nagyon nagy versenyhátrány.

Összefoglalva: nehéz eldönteni az LMP-ről, hogy arrogánsak (majd mi megmutatjuk, hogy le lehet tojni a politikai marketinget) vagy ügyetlenek és tapasztalatlanok. Mindenesetre én nagyon sajnálom, hogy nem fog összejönni a bejutás, hiszen szükség lenne egy zöld gondolat iránt elkötelezett erőre a Parlamentben,de a jelenlegi helyzetben én maximum 2-3 százalékot jósolok a pártnak.

A politikai marketing legendáriuma szerint a 92-es Clinton-kampányban emlékeztetőül kifüggesztették a kampányfőnöki iroda falára: It’s the economy, stupid! – A gazdaság, te ostoba! Ha bármikor elbizonytalanodott egy demokrata párti szövegíró, csak felpillantott, és már jöttek is a republikánusok gazdaságpolitikai teljesítményét felemlegető szövegpanelek.

A Jókai utcában valószínűleg a nyugdíjasokra emlékezteti az ajtófélfa felett hasonló felirat a szocialista kampány irányítóit ezekben a napokban.

A fideszes nyugdíjkatasztrófa víziójának felfestése az MSZP-től régen látott hatásfokkal zajlik hetek óta. Az igyekezet érthető, a párt legfontosabb szavazói csoportjának mozgósítása létfontosságú lehet. A svéd modell démonizálása persze most nem lenne lehetséges az elmúlt 8 év kitartó pozicionáló munkája nélkül – a magyar politika egyik legtöbbet hangoztatott állítása volt, hogy Orbán Viktor (egyszer régen) elvette a sokezer forintot a nyugdíjasoktól. Segít az MSZP-nek az is, hogy a Bokros-vezette MDF nyíltan vállalja a svéd modellt, a téma, a hívószó így sokáig napirenden tudott és tud maradni. Az MSZP egyenesen „Orbán-Bokros csomagnak” nevezi a közelgő „nyugdíjkatasztrófát”.

A Fidesz háromirányú ellentámadásba kezdett, de könnyen ez is kevésnek bizonyulhat. A svéd modellről azt próbálják bemutatni, hogy nem is olyan rossz az. Jobboldali sajtótermékek ismertetik előnyeit. Másrészt, tagadják, hogy bevezetésére készülnének. Ez a két irány természetesen gyengíti egymást. A harmadik iránya, hogy maguk is megfenyegetik az időseket, természetesen a folytatódó szocialista kormányzás jelentette veszélyekkel, amelyektől éppen ők védenék meg az idősebb korosztályt.

Ez utóbbi önmagában hasznos és logikus volna, az egész játszma végösszege várhatóan mégis negatív lesz a Fidesz számára. A folyamatos adok-kapok a vita végkimenetelétől függetlenül aktivizálja a nyugdíjas választókat, akik teljes egzisztenciális kiszolgáltatottságuk miatt a legmegbízhatóbb issue-voter, (magyarul kb. érdek-szavazó) csoportot alkotják Magyarországon.

Lehet, hogy célszerűbb lenne (lett volna) a svéd modell előnyeit felépíteni, egy új, igazságosabb és kisebb terhet jelentő nyugdíjrendszer képével ugyanis a jelenleg aktívabb korosztályt is meg lehetne szólítani, egy füst alatt az MDF koncepcióját is betakarva a kommunikációs térben. A most tapasztalható ellentámadás mindenesetre átgondolatlannak tűnik.

Az LMP-nek mindenképpen szüksége lett volna egy olyan listavezetőre és miniszterelnök-jelöltre, akinek felépítésére nem kell energiát szánni, hiszen a választásokig hátralévő alig több mint két hónap nagyon kevés. Az LMP másként döntött. Schiffer András politikai marketing szempontból alkalmatlan arra, hogy széles választói réteget megszólító, sikeres médiaszereplő legyen. Eddigi szereplései bebizonyították, hogy nem tud kilépni az idealista értelmiségi szerepkörből, ha pedig kilép azok inkább kínos, mint sikeres megszólalások (MDF ellenes parlament előtti performance). Láthatóan zavarja a médiaszereplés és egyfajta frusztráció is érezhető megnyilvánulásaiban. A frusztráció valószínűleg abból következik, hogy ő is érzi: bármilyen nemes célért küzd a pártja, üzeneteik nem ütik meg az ingerküszöböt. Ha már párton kívülit nem sikerült becserkészni a pártnak, akkor jóval alkalmasabb jelölt lett volna Ivády Gábor, aki sokszor bizonyította már, hogy ismeri a média működési logikáját és ismeri az egyszerűbb választók nyelvét.

Az LMP-t két dolog mentheti még meg. Sokat hozhat a konyhára a pártnak, ha sikerül ismert médiaszemélyiségeket bevonnia és folyamatosan szerepeltetni a kampányában. Emellett a profi médiaszereplő és szimpatikus karakterű kampányfőnök, Karácsony Gergő gyakori szerepeltetése is tudja valamennyire ellensúlyozni Schiffer András hiányosságait.

A listának azért pozitív tartalma is van. Azzal, hogy minden harmadik helyet nő foglal el rajta, sokat tettek a magyar demokráciáért. Kár, hogy ezek a hölgyek valószínűleg nem lesznek parlamenti képviselők áprilisban.

Gyurcsány Ferenc egy ötletes képpel foglalta össze, hogy mennyire furcsának tartja az MDF listáján található neveket. Az egykori miniszterelnök azt mondta: "Mert addig csak az bizonyos, hogy Bokrost, Retkest és Bánk Attilát lehet ugyan egy csomagban árulni, de kötve hiszem, hogy érdemes egy pakkban megvenni".

Miért volt fontos megszólalnia az utóbbi időben igencsak passzív Gyurcsánynak? Mert a volt miniszterelnök pontosan tudja, hogy az MDF szavazatokat vehet el a szocialistáktól, illetve begyűjtheti az SZDSZ-t elhagyó szavazókat. Ezeknek a szavazóknak többsége egyetért Bokros gazdasági programjával, elkötelezett a reformok mellett, sőt egy részük Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon miniszterelnökségével is szimpatizál. Ők pont amiatt pártolhatnak el a szocialistáktól, vagy cserélhetik le az SZDSZ-t az MDF-re, mert a jelenlegi szocialista politikai irány nem elfogadható számukra, illetve nem elégedettek a párt miniszterelnök-jelöltével, Mesterházy Attilával. Ezt a csoportot szólította meg Gyurcsány, figyelmeztetve őket, hogy Bokrossal együtt Retkest és Bánkot is csomagban kapják.

A sikeres politikai marketing egyik legfontosabb eleme az egységes üzenet, amelyet az adott politikai erő minden reprezentánsának képviselnie kell a nyilvánosságban. A Fidesznél ez mindig jól működött. Szinte nem volt arra példa, hogy a hivatalos állásponttal szemben kibeszélt volna a médiának. Az MSZP ezzel szemben sokat bakizott, folyamatosan szerepeltek politikusai a nyilvánosságban, akik a kormány, a párt álláspontjával szemben nyilatkoztak, sokszor egyéni politikai tőke kovácsolásának reményében (Karsaitól Sziliig sorolni lehet a neveket). Az MDF-ről és az SZDSZ-ről ne is beszéljünk, hiszen e két párt esetében abszolút a nyilvánosság előtt zajlottak a pozícióharcok, ideológiai ütközetek.

A Fidesz tökéletes gépezetébe most hiba csúszott, amikor Mádi László úgy nyilatkozott, hogy a pártja rövidtávon nem, ám hosszú távon megfelelő társadalmi vita után elképzelhetőnek tartja az ingatlanadó bevezetését. A Fidesznek ez a nyilatkozat komoly pofon, amely a párt hitelességét erősen alááshatja, hiszen a hivatalos álláspont szerint az ingatlanadó igazságtalan és értelmetlen lépés. A pártvezetés azonnal lépett és levette a listáról Mádit, mert szembement a párt hivatalos véleményével. Ezt a lépést biztos sokan antidemokratikusnak vélik, holott logikus és szükséges. Egy pártnak egy kampányban így kell tennie: egységes üzenet, program, nem demokratikus köldöknézés.

A gyors lépés ellenére Mádi nyilatkozata jól jöhet az MSZP-nek. A Fidesz hiába mondja majd, hogy ez egy képviselő személyes véleménye, a szocialisták arra hivatkozhatnak, hogy egyik képviselő kikotyogott valamit, amit a Fidesz el akart rejteni, holott valójában a Fidesz is tervezi az ingatlanadót. Ez az MSZP interpretáció elég lehet arra, hogy a bizonytalan szavazók egy részét megszólítsa, és a Fidesz szavahihetőségét megpróbálja aláásni. 

Most, hogy már az MDF is eszmélt, és létrehozta kampány-RSS csatornáját, majdnem teljes a kép: minden esélyes pártnak van legalább 1 központi RSS feedje, kivéve az LMP-t (UPDATE: neki külön linkként nem jelzett atom feedje van). Persze gondolhatjuk, hogy az RSS csatornák a választások kimenetele szempontjából a sag schon tipikus esete, de szerintünk a részletekre is érdemes figyelni.

Az RSS csatornák színvonala, az ott megjelenő hírek mintha adnának valamilyen látleletet azokról a szervezetekről, amelyek versengenek a szavazatunkért. Hozzátesszük: a pártoknál e tekintetben csak az RSS meg mi, választók szerepeltünk rosszabbul - Google olvasóval összesen 60-an iratkoztak fel ezekre a központi hírekre. (Meghal az RSS?)

A Fidesz üzemszerűen működő kommunikációs gépezete egyértelmű és első ránézésre érthető üzenetekkel bombázza jelenleg 15 (GReader!) feliratkozóját. A közlendő első mondata is szerepel az RSS-ben, akit érdekel, továbbolvas. Átlagosan heti 38 üzenetük van.

Az MSZP vezeti a feliratkozottak listáját feedjére 26 fős Golvasós tömeg kíváncsi (és a heti hírek számában is vezetnek: 42), a hírek prezentálása itt már hagy kivánnivalót maga után: az egyszeri internetolvasó szkennelő például nehezen tájékozódik az olyan címekből, mint: "Emlékezzünk!"

Az MDF-nél hasonló a helyzet: a 13 G feliratkozó a heti 16 hírnek csak a címét kapja meg, sokszor azonban ebből nem derül ki egyértelműen, hogy van-e értelme a továbbolvasásnak, különösen, ha például csak annyit látunk: "Helyreigazítás".

A Jobbik RSS csatornák bőségével lát el minket. Ha kiválasztjuk mondjuk a "Közlemény" csatornát, ott 3 G feliratkozóval, heti 3 üzenettel és cím + teljes bejegyzésszövegekkel találkozunk. (Külön linkként nem feltüntetett fő csatornájuknak van ugyanakkor 40 feliratkozója és heti 7 üzenete.)

Az LMP-nek csak a blogjánál találtunk RSS feedet (atomot felkínál a böngésző), és a feliratkozás sem egyszerű (Google Readerhez például nem sikerült a megadott instrukciók szerint hozzáadni). Nem csak nekünk nem lehetett egyszerű: első és egyetlen G feliratkozóként ünnepelhettük magunkat a heti 1 üzenetet közvetítő csatornán. Igaz, korrekt címeket és teljes szöveget is kaptunk jutalmul.

UPDATE: Mint arra hunor76 felhívta a figyelmünket, atom feedje van a lehetmas.hu-nak, igaz, az oldalon nincs külön linkként feltüntetve. És annak valóban van 52 feliratkozója. Úgyhogy nincs minden veszve!

Nem történt jelentős változás két közvélemény-kutatás szerint az elmúlt hónaphoz képest. Mind a TÁRKI, mind a Századvég kutatása szerint minimálisan szűkült a különbség a Fidesz és az MSZP között. Érdekes a TÁRKI megközelítése, amely novemberhez képest vizsgálja az adatokat és eszerint 11 százaléknyi hátrányt dolgoztak le a szocialisták a biztos választók körében november óta.

Minden közvélemény-kutató többé-kevésbé egyetért abban, hogy a bizonytalanok körében nagyobb lehet az MSZP, mint a Fidesz tartaléka. Véleményünk szerint a Fidesz a teljes lakosság körében nem valószínű, hogy növelni tudná már a támogatottságát, de már azzal is biztos győztesei a választásnak, hogy majdnem minden harmadik magyar rájuk szavazna.

A Fidesz támogatottsága valamivel csökkeni fog áprilisig, a pártnak 30-31 százalékot jósolunk. Az MSZP szavazók a választás közeledtével aktívabbak lesznek. Mi a teljes lakosság körében 17-18 százalékos támogatottságot tartunk reálisnak. A Jobbik 8-9 százalékra lehet jó áprilisban. Ha ezt összeadjuk, 55-58 százalék jön ki.

Nagy kérdés a kis pártok eredménye: az MDF és az LMP támogatottsága megjósolhatatlan. Az MDF valamivel esélyesebb a bejutásra, de kizárt, hogy mindkét párt bejusson, mert ugyanabból a célcsoportból halásznak. Kettőjük együttes támogatását 5-6 százalékra tesszük a teljes lakosság körében. Kevesebb mint 1 százaléknyit kapnak a maradék pártok. A választáson a részvételt ennek megfelelően 61-65 százalékra becsüljük, azaz úgy gondoljuk, hogy a most a részvételét ígérő 4 millió emberhez további 800 000 -1 millió fog csatlakozni, amikor az urnákhoz kell járulni.

Úgy tűnik, ismét sokat hozhat a kampányban a Fidesznek, hogy rendkívül jó kapcsolatot ápol a sportolókkal. Persze a jó kapcsolathoz az is kell, hogy nyíltan felvállalják: a sport támogatása számukra fontos, és hajlandók jóval mélyebben a zsebükbe nyúlni, mint a szocialisták. Nem beszélve Orbán Viktor fociimádatáról, amelyet ügyesen fel is használnak a pártelnök imázsépítésében.

Dzsudzsák Balázs kampányarcként való szerepeltetése mindenképpen ügyes húzás a Fidesz részéről. Jelenleg Gera Zoltán mellett a legnépszerűbb magyar labdarúgó, ráadásul most nagyon jó formában van. Sikereiről folyamatosan beszámol a magyar sajtó, leigazolása sajtóértesülések szerint már olyan nagy kluboknál is felmerült, mint a Real Madrid, az Atletico Madrid vagy a Deportivo. Dzsudszák Balázs emellett a bulvárban is otthonosan mozog. A foci iránt kevésbé érdeklődő rétegek is találkozhatnak a nevével, elég csak, ha az Adával megtörtént vagy csak PR akcióként eladott románcát említjük meg. Az üzleti szféra is látott fantáziát a PSV fiatal támadó középpályásában, hiszen az EA Sports őt szerződtette a FIFA 2010 játék reklámarcának Magyarországon.

A Fidesztől soha nem állt távol a celebek mozgósítása, hiszen a párt rendezvényein rendszeresen megjelennek ismert arcok, és van köztük olyan is, aki a sport területéről érkezett Mészöly Kálmántól Egerszegi Krisztinán át Kovács Istvánig. A párt ismert arcai azonban eddig nem jelentek meg a párt plakátjain (kivétel egy 94-es óriásplakát, amelyen Deutsch Tamás és Kóbor János szerepelt együtt). Dzsudzsákkal kapcsolatban azonban most úgy szólnak a hírek, hogy a Fidesz plakátjain is feltűnik. Ez mindenképpen újdonság, de nagyon jól működhet. Főleg, ha nem direkt politikai üzenet fog feltűnni (szavazz a Fideszre!) a plakáton, hanem  Dzsudzsákhoz passzoló témát választva, a siker, sport, fiatalság köré építik a szlogent.

Az MDF előállt a vitaanyagával, amely sok érdekes és izgalmas állítást tartalmaz. Külön dicséretes, hogy sok konkrétumot is felsorakoztatnak a szerzők. Ez ritka egy magyar párt programjában. Az anyag nyelvhelyessége azonban szörnyű. Arról nem is beszélve, hogy tele van zavaros, fellengzős, nehezen érthető állításokkal.

A legszebb példa a dolgozatban, amikor a szomszédos országokban élő magyarokról írnak. Az olyan "kultúrált". Valaki azt is megmagyarázhatná, hogy milyen az elegánsan működő demokrácia. Szmokingban megyünk szavazni?

Az MDF önállósodása a polgári szövetségtől, elmozdulása a neokonzervatív gazdaságpolitika irányába, nyíltan felvállalt konfliktusa a Fidesszel, Bokros Lajos szerepvállalása, illetve a megmaradt SZDSZ "bekebelezése" az évek alatt sok meghatározó politikust távozásra késztetett a pártból. A Lakitelek munkacsoport robbantott először. Lezsák Sándor alig bírta leplezni csalódottságát a párt székházában, amikor 2004-ben az MDF bekerült az EP-be. Ő valószínűleg abban bízott, hogy az MDF elbukik, és akkor Dávid Ibolya is lemond. Ezt a kampányt még kampányfőnökként rendkívül jól menedzselte Gémesi György, aki 2006-ban már szembefordult az elnökkel. Sőt a két forduló között végig turnézta a médiát Dávid Ibolya politikájának kritikájával, így nem volt meglepő, hogy ő is távozott. Aztán következett az elhíresült Almássy ügy, akivel együtt szinte az egész IDF is lelépett a pártból. Együtt távozott a sokáig Dávid Ibolya legfőbb támaszának számító Hock Zoltán, az elnök asszonnyal már régóta konfliktusban álló Katona Kálmán, illetve a magyar közélet üde színfoltja, a Hockhoz hasonlóan újpesti kötődésű Pettkó András.

Az ő kizárásuk volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban Boross Péternél, aki korábban is sokszor kifejtette nemtetszését, bár ezt sohasem a nagy nyilvánosság előtt, ő mindig tekintettel volt a pártra. Most sem kommentál, nem akar ártani a pártnak, csak csendben távozik.

Talán ő is tudja, hogy a párt szavazótábora teljesen kicserélődött. Talán azt is tudja, hogy a 2004-ben kezdődött irányváltás ugyanolyan létszükséglet volt az MDF számára, mint amikor a Fidesz liberális pártból pont az egykori MDF szavazótáborát elfoglalva lett konzervatív, nemzeti erő. Régi pozíciójában ugyanis mindkét pártnak meg lettek volna számlálva a napjai, az önállóság teljes elvesztése, a megszűnés fenyegette őket. Az MDF ezzel a stratégiával már három választást sikerrel vett, és a negyedik esélyeit sem befolyásolja egy cseppet sem, hogy a párt nagy öregje elköszönt a párttól. Sőt azoknak a választóknak a többsége, akik az MDF-re szavaznak majd 2010-ben talán sosem kedvelték igazán az egykori miniszterelnököt, maximum akkor, amikor Boross Péter a Nap-Kelte beszélgetésein a maga bölcs, visszafogott módján kritizálta a Fidesz, illetve Orbán Viktor politikáját.

A Fidesz „word-artos” plakátjáról sok szó esett már, egy rakás helyen szapulták az igénytelennek tartott kivitelezést. Ha a plakát nem is nyit új fejezetet a vizuális kultúra történetében, legalább átjön az az egyetlen tőmondat, aminek át kell jönnie – tudniillik, hogy itt az idő.

Az MSZP legújabb budapesti plakátjain a designnal nincs nagy baj, igaz nem is kockáztattak vele sokat. Ugyanaz a piros-zöld színvilág, ami a 2005 őszi imázskampány óta jellemzi a pártot (leszámítva a tavaly nyári, retrós tipográfiájú, nyilvánvalóan a tinédzserkorú nyugdíjasokat megcélzó anyagokat). Az egyéni jelölteket népszerűsítő plakátok nem is rosszak, a jobb-rosszabb szlogenekkel együtt segítik a névfelismerést, és az ismerősség érzésének megteremtését. Hozzák a kötelezőt.

A legújabb fővárosi plakát azonban elég zavarba ejtőre sikerült. A szokásos háttér előtt rögtön három óriásarc is méregeti az autósokat és járókelőket. Jó kérdés, hogy a budapestiek hány százaléka azonosítja helyesen Mesterházy Attilát, Kovács Lászlót és Horváth Csabát néhány tizedmásodperc alatt, ameddig a tekintetük találkozik a plakáttal. Kovács László szerepeltetése önmagában is érdekes választás. A nem elég nagy betűkkel szedett szlogen, „otthonunk, Budapest” sem orientálja túlzottan a megcélzott polgárokat.

Ha az volt a cél, hogy az MSZP főváros melletti elkötelezettségét sugallják, sokkal konkrétabban kellett volna fogalmazni. Szavakkal és képekkel egyaránt.

2002 körül a diplomamunkámat a latin amerikai telenovellák hatásáról írtam a nyugdíjas nők életében. Ekkor volt az az időszak, amikor a kertévék főműsoridőben adták az Esmeraldat meg hasonlókat. Résztvevő megfigyelés keretében több délutánt eltöltöttem egy nyugdíjasotthonban és együtt néztem a részeket a kedves, öreg hölgyekkel a TV szobában. A legmegdöbentőbb élmény az volt, hogy mennyire leegyszerűsített a dramaturgiája, történetvezetése ezeknek a telenovelláknak. Mindig volt egy vagy több gonosz, általában egy nő, általában a bájos szegény lány (akiről a végén mindig kiderült, hogy valójában egy gazdag család örököse, csak nem tud róla) szerelmének az anyja. Ő intrikált, próbálta becsapni, tönkretenni a fiatal, naív főhősnőt. Az ármánykodása általában rendkívül átlátszó volt, hogy mindenki megértse. Tévézés közben az idős hölgyek mindig nagyon utálták a főgonoszt, és idegesek voltak, hogy a főhősnő nem lát át a szitán. Elégedetlenségüknek hangot is adtak, illetve próbálták figyelmeztetni a dobozlakókat, hogy vigyázzanak. Úgy kiabalták Esmeraldának, mintha hallaná. Úgy mint a kisgyerekek, amikor Vitéz Lászlónak kiabálnak, hogy jön az ördög a palacsintasütővel.

Erre a hosszú felvezetőre azért volt szükség, hogy érzékeltessem, mi történik az elmúlt két hétben Magyarországon. A Fidesz meg az MSZP nem csinál mást, mint egymást vádolja azzal, hogy a másik tönkre akarja tenni a nyugdíjasokat. Naponta állnak elő újabb és újabb bizonyítékokkal arról, hogy a szocik/fideszesek mit terveltek ki a szépkorúak (Schmuck Andor szavaival) ellen. Áskálódnak a múltban, tekervényes összeesküvéseket szülnek, mint a telenovellák anyósai. A sárdobálásból pedig mit szűrhet le a nyugdíjas célcsoport? Hogy bizony itt valamelyik oldal őt tönkre akarja tenni, vagy esetleg mindkettő? Kinek fog hinni? Hát annak, akivel amúgy is szimpatizál, hiszen egyik sem hitelesebb a másiknál, a bonyolult nyugdíjmodell magyarázatokat pedig esélyük sincs megérteni. Ennek a küzdelemnek itt nem lesz nyertese, sőt elképzelhető, hogy a kevésbé elkötelezett szavazók mindkét oldalt utálni fogják. Az MSZP és a Fidesz politikusainak le kellene tenni a palacsintasütőt, és kiegyezni egy döntetlenben.

Egy parlamentbe való bejutásért küzdő pártnak jól jön, ha elismert személyek a nyilvánosság előtt felvállalják szimpátiájukat. Az MDF esetében is jelzésértékű volt a nyilvánosságba bedobott nevek minősége, amellyel elsősorban az SZDSZ kiábrándult szavazóinak üzent a párt. Az elmúlt napokban azonban oda vezetett ez a kommunikációs stratégia, hogy szinte minden hír azzal foglalkozik: az MDF és SZDSZ közeledésének következményeként ki kerül majd fel a Fórum listájára. Ráadásul egyre több a cáfolat, hiszen a két legmeglepőbb név - Simó György és Simonyi András - is cáfolta politikai szerepvállalását. Lassan kezd az egész a „Gyurcsány Ferenc új miniszterelnököt keres társasjátékra” hasonlítani. Erre reagált a Facebook kezdeményezés, amelyben mindenki jelezheti, hogy ő nem lesz rajta az MDF listáján.

Ezzel párhuzamosan az MDF állandó problémája, a kibeszélő tagság is jelen van a médiában. A tapintható feszültségnek már komoly jelei is voltak, így Makay Zsolt nyilatkozatai vagy Lévai Zoltán elcsípett levele.

Ennél is komolyabb probléma, hogy az MDF és SZDSZ politikai marketing szempontból valóban pozitív és jól felépíthető együttműködése nincs kitalálva a nyilvánosságban. Hiányzik az üzenet, hogy ez a két rendszerváltó erő miért döntött a közeledés mellett, miért érdemes őket támogatni. A felületes szemlélődő azt láthatja a médiában megjelenő hírek alapján, hogy itt egy egyszerű deal született. Retkes Attilát meg néhány SZDSZ-ben maradt politikust az MDF megpróbálja bevinni a hátán a Parlamentbe (lásd HVG címlap), míg az MDF ezért cserébe számíthat az SZDSZ egykori szavazóinak egy részére és a párt helyi szervezeteire, meg egy-két jól használható jelöltjére.

Szintén nem előnyösek az MDF számára azok a nyilvánosságban megjelenő hírek, amelyek arról szólnak, hogy ki mennyiért vásárolja be magát a párt listájára. Ráadásul ezek a vádak nem előzmény nélküliek, hiszen 2006-ban a Tisztelet Társasága, míg most a Kapolyi féle MSZDP kapcsán találgat a sajtó.

Az MDF számára az elkövetkező hetek sorsdöntők. Muszáj lesz hitelessé tenni az SZDSZ-szel és eddig inkább a liberális oldalhoz köthető arcokkal való együttműködést, mert különben a média ízekre szedi a pártot. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy egy erős MDF nem érdeke sem a szocialistáknak, sem a Fidesznek, így az ő holdudvarukba tartozó média nem fog kesztyűs kézzel bánni a Fórummal. Nem beszélve az LMP-ről, amelynek lelkes online közössége erőteljesen támadja fő riválisuk szövetségi politikáját.

Az elmúlt négy évben a Fidesz kommunikációs stratégiájának központi eleme volt a kormányhoz és az MSZP-hez köthető korrupciós és korrupciógyanús ügyek folyamatos napirenden tartása. Nem volt nehéz dolguk, hiszen Zuschlagtól a BKV-ig sok olyan ügy adódott, amely alkalmas volt üzeneteik felépítésére.

Ezzel párhuzamosan az MSZP nemigen tudott visszatámadni, folyamatos defenzívába szorult. A fideszes önkormányzatok korrupciógyanús eseteit a ciklus ideje alatt az MSZP nem volt képes az országos nyilvánosságban felépíteni. Ennek több oka is lehet: vagy nem voltak ilyenek, vagy nem jött input a helyi szervezetektől, vagy jött, de a központi kommunikáció nem tudott/nem akart ügyeket generálni ezekből.

A januári kampánykezdettel viszont megváltozott a helyzet. Elindult a korábban már a blogunkon elemzett igykormányoztokti aloldal. Például országos ügy lett Kósa Lajos dubai látogatásából is.

Az új irány egyik fő képviselője Mesterházy Attila, aki miniszterelnök-jelöltként folyamatosan odamondogat a Fidesznek. Mesterházy például legutóbb azt nyilatkozta, hogy Joszip Tot üzlettársai ne tanítsák őt erkölcsre.

A legújabb fejlemény Szijjártó Péter bevonása a Zuschlag-ügybe. Az Egyenlítő televízió felvételei arra utalnak, hogy Szijjártó Péter is részt vett azokban a mutyikban, amelyekkel most Zuschlag Jánost vádolják.

A korupciós tematikának jól behatárolható célcsoportja van. Az MSZP azokat a bizonytalanokat próbálja mozgósítani, akik inkább baloldali szimpatizánsok, ám az MSZP és a kormány körül kipattant botrányok eltántorították őket. Most azt üzeni nekik a párt: voltak ügyeink, de ezek egy szűk kört érintettek. Mi becsületesek vagyunk, ellenben emlékezzetek mit tett a Fidesz, amikor kormányon volt, és mit tesz most az önkormányzatokban. Az üzenet sikere nagyban múlik azon, hogy mennyi muníciója van a szocialistáknak, illetve, hogy a rendkívül olajozottan működő Fidesz kommunikáció mennyire ügyesen kezeli majd ezeket a helyzeteket.